Rájderblog

majd egy hónapja nem írtam. fura. vajon alkotói válság? meglehet. folyamatosan el voltam maradva a bejegyzésekkel. lehet, hogy azért mert túlságosan is erőltettem. igazából tudnék írni kétnaponta, csak nincs értelme olyanokat, hogy megint buli volt, és megint nem történt semmi említésre méltó. merthogy ott hagytam abba, hogy buli bulit ért. aztán ez az egész átment egy olyanba, hogy a buli a tanulást érte. így aztán semmi szabadidőm nem is maradt. el is felejtettem már, hogy mi minden történt velem. most túl a vizsgáimon, átbulizva magamat az újévbe kísérletet teszek az újraindításra, más szabályokkal. tényleg csak akkor fogok írni, ha igazán szükségét érzem. aztán lehet, hogy már mindenki el is felejtette, hogy van egyáltalán ez a blog. de talán nem is baj.

azért zsákbamacskát nem árulok, dinával nem lett végül semmi, mondta, hogy benne nincsenek olyan érzések mint bennem, én meg onnantól kezdve hagytam a fenébe.

egy hónap múlva megyek csehországba erasmussal.

sak noel

loca people

dave silcox johnny fuck all day bootleg

úristen két és fél héttel ezelőtt nagyjából beértem magam blogolásban, erre mire észhez kapok már megint bő kéthetes lemaradásban vagyok a történésekhez képest…

az improvizált házibuli után másnap hivatalos voltam laura szülinapjára, ahova végülis elmentem, de minek. semmi érdemleges nem történt, annyi, hogy a csaj továbbra is húzta az agyamat, amellett, hogy látványosan más pasikkal is ugyanígy tett. én meg mindemellett további órákat pazaroltam az életemből. másnapra a gólyáim szerveztek egy házibulit, ami jónak ígérkezett, végül az lett belőle, hogy a többiek bebaszva énekelték, hogy “tizenhattonna feketeszén“, én meg az ilyen hatalmas buliból nem nagyon kértem aznap este soha életemben. a buli egyetlen pozitív tényezője az volt, hogy először a héten rendesen kialudtam magam.

hogy aztán rendesen rákészüljek a szombat esti bulira, ahol egyenesen felforgattuk a világot. a munkatársaimmal és a csapattársaimmal lett megbeszélve, hogy beülünk az akácba, és ünneplünk egyet csakúgy. hát jelentem megtettük. iszonyatosan jó hangulatban telt az este és rendesen bepiáltunk, amit aztán tovább folytattam a hök-elnök lakásán, ahol rátettünk még egy lapáttal, csak azért, hogy az est végére újfent az akácban rendesen filozofálósra igyam magam és tökjó beszélgetéseket folytassunk a többiekkel.

élvezem az életet

king crimson

21st century schizoid man

szerdán szavazott a küldöttgyűlés a megüresedett pozíciókra, így az én sorsomról is döntöttek. a verseny a végére vált érdekessé, ugyanis az utolsó pillanatban beadta a pozícióra más is a jelentkezését, ráadásul a motivációs leveléből és a programjából kiderült az is, hogy érti a dolgát, és tudja miről van szó. megmondom őszintén, kicsit kétségbe is estem amiatt, hogy ilyen jó vetélytársam akadt, ráadásul ott volt még az ő neve mellett az is, hogy én tavasszal bizony dobbantok prágába, ami erős kontra részemről. pro oldalon ott volt az eddigi teljesítményem, eredményeim, meg hogy ismernek a srácok, de ennyi.

végül szerencsére megnyertem a voksolást, úgyhogy igencsak előkelő helyre ugrottam a hallgatói ranglétrán. ezzel pedig megkezdődött az ünneplés, amit nem kevesebb mint 4 naposra nyújtottam. nem ez volt a terv, de a küldöttgyűlés után az egyik csajszi invitált minket egy laza kis italozásra, amit ott a győzelmem hevében nem tudtam visszautasítani.

az egész azzal indult, hogy délben ettem utoljára tízkor pedig, amikor beestünk a házba, egy pohár borral és egy tekilával fogadtak minket. ezután zolika kellően jól érezte magát. tartott ez egészen addig, amíg a csajok meghozták a következő két kör tekilát. ami után zolika már nem érezte annyira jól magát, úgyhogy részegen utolsó erőmből még rendeltem egy pizzát, ami életet, és rókamentes mókát mentett. onnantól kezdve nem tudott már mi ártani nekem, szupörhíróként csapattam végig az estét, kellemesen részeg állapotban.

ami megemlítendő, hogy nagyon jóízűt beszélgettem a gólyákkal a főiskolai életről, valamint hogy a házigazda lány értett a tenyérjósláshoz. az utóbbi volt az érdekesebb, ugyanis pár tekilával később, hajnal kettő körül, kezébe vette a kezemet, és egész jó, 80% feletti találati aránnyal kezdett el olyan emlékeket idézni a múltamból, amikről csak nagyon kevesen tudnak. tényleg igazán megdöbbentő a dolog. vajon tényleg az egész életünk bele van írva a kezünkbe? vagy csak szimplán ennyire szerencsésen tippelt? szerintem ennyire szerencsés együttállás nem lehetséges, így arra gyanakszom hogy az első.

na folytköv

elmondom, milyen hangulatban vagyok most. a blogom címe helyett elkezdtem beírni, hogy “bazmeg“. azt hiszem ez már mindenen túl tesz. ehhez képest mind semmi az, amit két hete kezdtem el érezni.

ekkor volt ugyanis a laurás második randi, ami hát csalódás volt, na, valljuk be. olyannyira, hogy megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nincs is olyan személy aki iránt igazán komoly érzelmeket tudnék táplálni. ezt a gondolatot erősítette, hogy rengeteg olyan csaj volt, akibe minimális energia fektetésével vízszintesbe kerülhettünk volna, de valszeg több nem is lett volna belőle. szóval úgy gondoltam, hogy jó az, ha több vasat tartok a tűzbe, ezt a véleményt pedig erőteljesen hangoztattam barátaim közt.

ott volt ugye szami, akiről már írtam a múltkor, volt egy annamari nevű csaj, akiről sokat inkább nem írnék, meg ott volt emese drágám, aki a szülinapi buliján talaj részegen kijelentette, hogy “ő tulajdonképpen dugna velem, csakhát valószínűleg félreérteném“. nah persze nyilván félreérteném. aztán elment hányni. mind1, a lényeg az, hogy részeg ember nem hazudik, úgyhogy ott a lehetőség. már majdnem be is váltottam az egyik kuponomat, csak ahogy az lenni szokott, jött az élet, és erőteljesen pofánbaszott egy döglött ponttyal.

ugyanis statisztika órán szokás szerint megint én vágtam egyedül az anyagot, amire a mögöttem lévő sorban ülő csajok vércseként csaptak le és kérték a szíves segítségemet. köztük volt egy timi nevű lányka, akit előtte sosem láttam még. hm. kapásból beugrott, hogy ágival is valahogy így ismerkedtem meg. megkerestem fészen, és iszonyatosan tetszik a csaj. tervbe volt véve, hogy meg is keresem, csak aztán hétfőn jött egy röplabda edzés.

merthogy volt ott egy dina nevű lányka, aki aztán végleg levett a lábaimról. imádom, egyszerűen teljesen belezúgtam. miközben nézegettem a profilképeit, az egyik képnél az ugrott eszembe, hogy van-e nála egyáltalán cukibb dolog a világon, merthogy én még nem láttam. azóta elkezdtünk csetelni, és tényleg úgy érzem lehet is belőle valami. na majd meglátjuk.

morgan page, sultan + ned shepard and bt

in the air

hökös törekvéseimnek köszönhetően az elmúlt másfél hónapban közel kerültem a tűzhöz, és tagja lettem a térítési juttatás és tanulmányi bizottságnak, amely az ösztöndíjak elbírálását végzi. ennek megfelelően rálátok az odaítélt ösztöndíjak összegére, és naná, hogy kihasználtam az alkalmat; megnéztem, hogy mire számíthatok a félévben.

hát nem fogok rosszul élni, ugyanis közéleti ösztöndíjként 25ezer ft-ot fogok kapni, a sportsikereimre még havi 15ezret, amit ha még megtoldunk a korábban már megítélt tanulmányi ösztöndíjjal egész szép summa jön ki. gyakorlatilag a havi 60e ft-tal egy kisebb fizetést is kapok, de basszus rá is szolgáltam, és végre azt érzem, hogy értékelik az erőfeszítéseimet.

csakhogy tovább dobálózzak itt a hatalmas szavakkal, elmondom, hogy azon kevesek egyike vagyok, aki több pénzt kap ettől a sulitól, mint amit bele kell fizetnie. egész konkrétan ebben a félévben összesítve több ösztöndíjat kapok, mint amennyi a költségtérítés lenne a szakomon. szóval terülj-terülj asztalkám, meg high life lesz itt, majd ha egyszer végre vissza tudom fizetni az új laptop árát….. valljuk meg nem jön rosszul.

feel good naphoz feel good zene

dillon francis

i.d.g.a.f.o.s.

a hét második felében vendégül láttam laurát egy vacsorára, és mivel jó későn jött át, így végül nálam is aludt, na nem mintha más lett volna a terv.  kitettem magamért, főztem, bort is vettem, meg egész szünetben erre készülve takarítottam a lakást.

10 körül megérkezett a csaj, ettünk, ittunk, de inkább a másodikat, úgyhogy megint jó hangulatba kerültünk, és kb hajnal 1ig csacsogtunk. sajnos az ő mondandója elég egysíkúan egy francia srácról szólt, hogy hű mennyire szexi és kigyúrt meg mittomén. ennek ellenére mégis valahogy úgy kötöttünk ki, hogy egymás mellett, vagy inkább egymáson feküdtünk a kb 70 centi széles kanapén.

az ő tanácsára átmásztunk a szobámba az ágyamba, ahol tényleg az égvilágon semmi nem történt, azon kívül, hogy izgattuk egymás fantáziáját - legalábbis ő az enyémet -, a legintimebb kapcsolat pedig annyiban merült kis, hogy fogdoshattam a fenekét… hát valljuk meg nem sok. természetesen próbáltam ismét megcsókolni nem is egyszer, de továbbra is elutasító volt. úristen, mi a baja ennek a csajnak? egy normális lány egy ilyen este után már rég a nadrágomban kéne hogy matasson. vagy legalább nadrágon keresztül…

az est másik visszatérő vendége a sokszor visszautasított csókon kívül a francia nagyonkigyúrt nagyonszexi srác volt, én meg örömmel hallgattam laura élménybeszámolóját arról, hogy milyen jó segge van… végül alamizsnaként kaptam egy szájrapuszit, aztán lefekvéskor mégegyet, de tényleg ennyi.

azóta hívtam már, hogy találkozzunk újra, de pár nap huzavona után végül nem jött össze a dolog, és ekkor döntöttem úgy, hogy fog tovább nyomulni ezek a után a halál, ha akar valamit akkor majd keres, ha meg nem akkor részemről ennyi, mert én már úgyis jóval többet tettem bele ebbe az egészbe, mint ő, ő pedig jóval többet foglalkozott a franciával, mint velem. ha ezzel az estével nem vettem le a lábáról, akkor gyakorlatilag semmivel sem fogom tudni, akkor meg minek próbálkozzak?  nem vagyok én rászorulva senkinek sem a társaságára… pláne úgy, hogy azért rajta kívül is akad lehetőségem bőven… na de erről máskor.